...nos UK...;)
- 2011-04-17 23:20:00
3 hét… hosszú idő, de egy pillanat alatt elröppent. Hatalmas csomagokkal indultam útnak, de sokkal-sokkal többel tértem vissza. 21 nap alatt egy életre való élménnyel és tapasztalattal gazdagodtam, amit senki nem vehet már el tőlem. És talán ez a legjobb dolog az utazásban… egy életre szóló élménnyel ajándékozza meg az embert… és így nem is meglepő, hogy mennyire könnyű a rabjává válni… ha egyszer elkezded, függő leszel. Mindig új helyekre vágysz majd, új embereket akarsz megismerni, felfedező leszel… És bár ez a függőség kicsit megnehezíti az ember életét, nem bánom, hogy a népes társaság tagjává váltam…sőt…:)
Március 16-án indultam útnak. Első úti célom Dublin volt, hogy ott megünnepelhessem Szent Patrik napját és megnézzem hogyan is él a mi kis külhonba szakadt Vackorunk.:)
Sajnos ő aznap éjjel dolgozott, így a lakótársa, Eszter várt engem a busznál. Érkezésem után az első küldetésem az volt, hogy megtaláljam a városba menő buszt… mert bár Viktorka megírta e-mailben, az általa írt buszok egyike sem létezik….:D….kösssz Vackor…:D…mentségére szolgáljon, h nem mászkál mindennap a reptérre, így tévedés elnézve…;)
Sikeresen bebuszoztam Dublin belvárosába, ahol a buszmegállóban várt Eszter és még egy magyar srác. Haza sétáltunk, majd mondták, hogy ők mennek bulizni, és ha gondolom, tartsak velük… hát otthon ülni nem volt kedvem, szóval mentem. Megint olyan bizarr helyzetbe csöppentem, mint annak idején Corkban, az első estémen, külföldön egy magyar buliba csöppentem…:D…először házibuli volt, majd elmentünk néhány kocsmába. Nem mulattunk túl sokáig, hajnali 2 körül már otthon voltunk. Ami nem is baj, mert az út miatt elég fáradt voltam. Tekintve, hogy Viki nem volt otthon, elfoglaltam a szobácskáját és ott aludtam. Reggel, mire haza ért, felkeltem, meg elkészülődtem. Nagyon jó volt újra látni a kis búráját…:) És ami azt illeti elég fura helyzet volt úgy ott lenni, hogy ő még haza sem ért…:D
Szegénykét nem nagyon hagytam aludni, 10 körül ért haza, még kicsit otthon ültünk, meg csevegtünk, aztán felkerekedtünk, hogy megnézzük a felvonulást, meg beverjünk pár sört…:P
Igaz, hogy már Corkban megcsodáltam egyszer, de itt azért nagyban megy az ipar…:P..az egész város tele volt emberekkel, iszonyat nagy tömeg. Alkoholban és zöldben nem volt hiány…:) Nos azt hiszem egy nap alatt sikerült felvonultatni a leprikenek összes verzióját és a zöld összes árnyalatát. Mondanom sem kell, hogy a felvonulásból semmit nem láttunk, mert már minden helyet elfoglaltak. Minden szoborra, póznára, kukára és telefonfülkére felmásztak már, bár amúgy sem éreztem volna túl nagy késztetést, hogy valamely magaslaton csüngve várjam a jelmezes mókát. A rutinosabb versenyzők létrával érkeztek, hogy ne maradjanak le semmiről…:) Mi nem voltunk ennyire naprakészek, így komoly döntést hoztunk és eltrappoltunk egy jó kis kocsmába…:D Természetesen ha már Dublinban voltam, nem ihattam mást, mint Guinness-t. Sajnos délután kellett már hagynom Viktornak pár óra alvást, mert éjszaka megint dolgozott. Haza ballagtunk, kajáltunk, ő elvonult szundikálni, én meg gondoltam nyomulok még pár kört ír hon utcáin, és esetleg teszek még pár sört az arcomba, ha már Szent Patrik napja van…:D. Viktor rám ruházta a kulcsát, így szabadon jöhettem-mehettem. Tehát felkerekedtem, hogy készítsek pár remek fotót a mulató közönségről, és hogy betérjek még pár helyre.:P Szerencsére nem kellett sokáig egyedül mászkálnom, egy kedves-vagy sokkal inkább részeg- ír horda felkarolt és elmentünk a Stag’s Head nevű helyre. Ez Dublin egyik régi kocsmája, nagyon kis hangulatos hely, bár a nagy tömeg miatt nagyon nem lehetett élvezni és ugye az ottani törvények alapján már nem megengedett a dohányzás a szórakozó helyeken, így az idő többségét az utcán töltöttük. Tényleg nagyon jó kis hangulat volt, mindenki kint volt az utcákon, és mindenki együtt ünnepelt… az egyik ír megkérdezte, hogy nálunk milyen nemzeti ünnep van. Mondtam, hogy március 15-e. Kérdezte, hogy mi hogyan ünnepeljük? Végig gondoltam és kissé elkeseredtem, hogy hiába vannak programok, meg rendezvények, minden párt rendez valamilyen gyűlést/megmozdulást és tényleg jobban jár az ember, ha otthon marad, vagy kimozdul a városból. Okés, ott van még május 1-e és augusztus 20-a is, ami talán nyugodtabban zajlik, de jó lenne, ha tényleg képesek lennénk mi is arra, hogy együtt ünnepeljünk és kicsit büszkék legyünk arra, hogy magyarok vagyunk és ennyi mindent túléltünk. Vissza olvasva ez viccesen hangzik pont az én számból, én, aki mindig el akarok húzni Magyarországról!!:D Na mindegy, ez most nem ide tartozik.:) Viszont akarva-akaratlanul is az ember hasonlítgat, ha máshol van, nézi, hogy mi jobb és mi rosszabb máshol…
Na de kanyarodjunk vissza az utazásomhoz.:) Tehát aznap este az írekkel mulattam, nagyon jó kis este volt és jó volt új arcokat látni- nem mintha bármi bajom lenne az itteni kis barátaimmal…esküszöm, nem unom a búrátokat!!!:D
Másnap reggel megint összeszedtem magamat mire Viki hazaért, aznapra kimenőt kapott és hagytam aludni…:D Én kölcsön kaptam Eszter Dublin útikalauzát, így kicsit összeszedettebben tudtam körbe járni a várost. Megcsodáltam a szépséges ír parkokat, Oscar Wild házát és szobrát, a Szent Patrik Katedrálist ééééééés persze a Guinness múzeumot!:D
A 17-i mulatságnak köszönhetően baromi nagy tömeg volt, így közel másfél órát vártam, hogy bejuthassak, de megérte. Maga a múzeum összesen 7 emeletes. A legalsó szinten van a Guinness bolt, ahol sok-sok hasznos dolgot lehet venni, a Guinness-es csizmától elkezdve, a kispárnán át, egészen a nyakkendőig…yeaaaah. Itt van még a fogadó csarnok is, ami egy hatalmas pohár, igazából az egész 7 emeletes épületnek ez a lelke, ez a nagy pohár.:) Továbbhaladva megtekinthető, hogy miből is készül eme remek ser ital…:). Elmesélik a készítése folyamatot és filmet is vetítenek a gyárról. Meg lehet kóstolni a pörkölt árpát, megnézni a komlót, van egy vízesés is, és elmesélik azt is, hogy a titkos összetételű élesztőt az igazgató széfjében őrzik.
A következő szinten van a csomagolás és szállítás bemutatása, a 3-on pedig megmutatják a marketing részt is. 4. szinten a szponzorálást mutatják és ’ital iq’ tesztet lehet kitölteni. 5. szinten csapolni lehet - erre majd még visszatérek, 6. szinten reklámok és bárok vannak, ahova be lehet ülni és a 7. szinten van a Gravity bár, ami egy üveg búra alatt lapul és körpanorámát biztosít Dublinra. Jó pár órát el lehet szöszölni itt, arról nem is beszélve, hogy a jeggyel kap a kedves látogató egy korsó sört, amit elfogyaszthat a Gravity bárban a kilátást élvezve, vagy a 4. szinten, ahol az ember magának is megcsapolhatja a Guinness-t. Nos, én eme opciót választottam, bár így itt is sorba kellett állnom egy 20 percet, de ismét megérte…:) Megmutatják, hogy mi a szakszerű csapolási mód és utána egy oklevelet is adnak, hogy megcsapoltad a tökéletes Guinness-t. Remélem ezek után más szemmel néztek rám!:D…
Na és akkor hogy ne csak élménybeszámoló legyen, de egy kis kultúrfröccs is, mesélek 2 érdekességet, amit a Guinness gyárban olvastam a tökéletes sörömet kortyolgatva…:D
Az egyik érdekesség a reklám kampányukhoz fűződik. Nem tudom ki, mennyire ismeri, de neten ha rákerestek, biztos kiad pár reklámfotót. Jópofa, régi stílusú, vicces képek. A rajzoló annyira tehetséges volt, hogy Walt Disney le akarta őt szerződtetni, de ő nemet mondott és inkább maradt a sörgyárnál.
A másik még érdekesebb: az egykori igazgató kocsmázni indult és vitába keveredett egy másik vendéggel arról, hogy melyik a leggyorsabban repülő madár. A vitát természetesen nem tudták eldönteni. Kis idővel később megismétlődött a helyzet és akkor az a gondolat ütött szöget a fejébe, hogy kéne csinálni egy ’leg’-ek könyvét, ami a kocsmák széria tartozéka lenne, és így a pultos minden esetben eldönthetné a vitákat. Nos így született meg a rekordok könyve.:)..Érdekes és bájos történet.:)
Este úgy értem még haza, hogy Viktor otthon volt, de sajnos megint dolgozott éjjel, így magamra voltam utalva ismét. Szerencsére van egy olasz ismerősöm, aki szintén itt lakik Dublinban , este vele találkoztam. Elmentünk több kocsmába is, de az utolsó volt a legjobb. Café En Saine a neve-nem biztos, hogy jól írtam le-, és egy nagyon különleges hely. Elsőre ez olyan lenne, ahonnan egyből kifordulok. Elsőre nekem kissé túl elegánsnak tűnt, mint egy régebbi stílusú, elegáns francia kávéház. Mivel nem egyedül voltam, követtem a cimborámat és hát nem bántam meg! Nagyon klassz kis klub, épületét tekintve olyan, mint egy budapesti, belvárosi, belső udvaros ház. Az alsó szinten bárpult van, asztalok és tánctér. A fentebbi részeken punnyadós részek, nagy kanapék és fotelek, az erkélyen meg körbe pult és székek, ahova le lehet ülni és lesni a táncos népet.:) Ami a legjobban tetszett a helyen, az az, hogy tele van növényekkel, lent a földön is, minden szinten és a tetőről lelógatva. Na ne ilyen kis sápadt, retek növényeket képzeljetek el, hanem hatalmas nagy pálmákat, páfrányokat. A tető olyan, mint egy botanikus kertben, csupa üveg az egész, és nyitható az összes ablak és hát az egész dekoráció nagyon elegáns és szép…nem igazán tudom szavakba önteni, de készítettem pár fotót, majd lassan azokat is elérhetővé teszem.
Nahát a buli elég jól sikerült, így csak hajnali 6-7 körül értem haza…:D. Pár órát aludtam, aztán keltem, hogy Viki átvehesse a szobáját. Bár végül nem feküdt le aludni, hanem elmentünk mászkálni. Voltunk a Jameson whiskey múzeumban és bár nagyon érdekes volt, megállapítottuk, hogy nem szeretjük a whiskeyt. Utána elmentünk a Nemzeti Múzeumba. Semmi extra, de nem volt rossz. Inkább történelmi, mint művészeti, egyenruhák, fegyverek, kis keleti kultúra, ruhák, bútorok… stb. Utána elmentünk kajálni, meg ittunk pár sört, de viszonylag korán nyugovóra tértünk, egyrészt mert mindketten nagyon fáradtak voltunk, másrészt pedig reggel már indultunk Skóciába.
Tekintve, hogy mindketten remek alvók vagyunk, és nem nagyon szeretünk korán kelni, arra jutottunk, hogy a délután 2-es géppel menjünk. Előtte este lefoglaltam a szállásunkat és mivel Viki sem kapkodós ember, neki állt, hogy kinézze a hazafelé menő járatát és akkor eszmélt rá, hogy sajnos nem tudja használni a bankkártyáját, mert euros és mivel Skóciából akar haza jönni, nem engedte, hogy azzal fizessen. Vagy valami ilyesmi… egy szó, mint száz, nem tudta lefoglalni, így kicsit előbb mentünk ki a reptérre, hogy legyen még idő arra is. Szerencsére azért így sem kellett kapkodni, mert már este bepakoltunk.
Délután 4 körül értünk a szállásra, kicsit eltévedtünk, mentünk egy feles kört, de nem volt vészes.:D Egy Castel Rock Hostel nevű helyre foglaltam szállást, egy jó kis 12 ágyas szobába!:D Rendben volt teljesen, reggelre ugyan kicsit oroszlán szag terjengett, de hát ez belefééééér!:D:D:D
Edinburgh volt ugye az első állomásunk, ide repültünk Dublinból és hát meg kell, hogy mondjam, álomszép helyre csöppentünk! Kis ékszeres doboz, sok látnivalóval, olyan épületekkel, hogy csoda! Ezen a napon túl sok mindent már nem volt időnk megnézni. Este elmentünk azért mászkálni, meg lőni valami tápot. Találtunk egy jó kis sétálóutcát kocsmákkal, meg éttermekkel.. Megálltunk az egyik előtt, hogy meglessük az árakat. Ott cigizett előtte egy fazon és szóba elegyedett velünk. Megkérdezte, hogy ’Kajálni akartok?’…’Igen.’…’Jót akartok enni?’…’Igen.’…’Olcsót akartok enni?’…’Igen’…’Okés… akkor mondok egy másik helyet!’…:D:D:D:D….Szóval elnavigált minket egy másik helyre és mondta, hogy majd ott találkozunk!:D Shakespeare-nek hívták a helyet és onnantól kezdve ez lett a törzshelyünk. Tényleg minden fele annyiba került, mint máshol. Jól bekajáltunk, aztán ittunk még pár sört és visszaballagtunk a szállásra, mert reggel indult a 3 napos skót túránk. A szervező irodához kellett mennünk, ami szerencsére nagyon közel volt a hostelhez.
Reggel fél9re kellett odamennünk, ami elég baráti. Kicsit borús, ködös idő volt reggel, de nem estünk kétségbe. Kemény magyarok vagyunk, minket semmi sem állíthat meg!!:D Álldogáltunk az iroda előtt, lassan gyülekeztek az emberek. Egyszer csak megjelent egy skót szoknyás kis muki. Nem tréfálok, nálam is kisebb volt, pedig ez nagy szóóóóó!!:D:D:D Na végül ő volt a másik csoportnak az idegen vezetője, mert aznap indult egy 5 napos túra is. A mi emberünk egy teljesen normális fazon volt, ő is skót amúgy Stevie a neve. Elballagtunk a buszhoz, sárga kis mikrobusz, kb 25 fős, a neve Glenda volt.:D És rá volt írva az oldalára, hogy ’Wild and sexy’… mert mint később kiderült, egy ilyen nevű túrát foglaltam le.:D:D:D
Ahogy elindultunk, Stevie elkezdett mesélni, és 3 napig abba sem hagyta.:) Nagyon jó kis túra volt, teljesen megérte elmenni. Amúgy ezt az egyik hostel vendégünk ajánlotta, mert Budapest előtt ők is Skóciában voltak. Nos, most nem tudom már valószínűleg időrendbe szedni, hogy melyik nap mit láttunk, de azért megpróbálom, és ami biztos, hogy gyönyörű 3 napunk volt. Elhagytuk Edinburghot és utána elindultunk a skót felföld felé. Első állomásunk biztos, hogy a William Wallace emlékmű volt. Stevie elmesélte a teljes sztorit, meghallgattuk a Rettenthetetlen zenéjét. Ja mert, hogy Stevie nem csak idegenvezető, de DJ is volt!:D Minden történethez dobott valami muzsikát is, talán azért is, hogy néha kapjon levegőt.:D Természetesen itt sem hagyhattuk ki a whiskey kóstolót, megálltunk egy gyárban, ott is szétnézés és italozás- még mindig nem szeretjük a whiskeyt!!:D Utána kaja és késő délután értünk a Lochness-hez, itt volt a szállásunk is, de mielőtt ezt elfoglalhattuk volna, volt egy kis előadás a tó mellet. Na itt még nem szörny vadászat volt, csak egy kis skót bemutató.:) Egy kedves, idős bácsi fogadott minket és mesélt a skót viseletről, a régi időkről, hogy milyen házakban éltek és hogy milyen fegyvereket használtak. Elsajátítottuk a kilt hajtogatás művészetét, mert hogy az eredeti nem egy sima felvehető ’szoknya’, hanem egy közel 5 méter hosszú anyagból hajtogatják. Ami télen a kilt mellett poncsó, palást és takaró funkciót is szolgál, attól függően, hogy hogy veszik fel és hogyan hajtják. Kb. 1 órás előadás volt, de nagyon klassz. A végén elmondta, hogy sajnos ott sem túl jó a tendencia, a fiatalok nyomulnak a nagyvárosokba és emiatt egyre magasabb az átlag életkor. Kevesebben tudnak dolgozni, kevesebb a munkahely és ez egy ördögi kör. Emiatt kicsit kétségbe vannak esve.:(
Stevie mondta, hogy az előadás után szaladjunk a buszhoz, hogy előbb érjünk a hostelhez, mint a másik csoport és ne kelljen várnunk. Így is tettünk, és a buszon mondta S., hogy kicsit csalt és már bevitte a hostelbe az összes csomagunkat.:D Mikor odaértünk, tényleg nem is kellett sokat várni, becsekkoltunk, elfoglaltuk a szobát- 4en voltunk, 2en Vikivel, meg egy ausztrál párocska. Lecuccolás után mentünk a bárba…:D Bevertünk pár jó skót sört, aztán meg már vacsi idő volt. Kaja utánra szerveztek egy kvízt, 5-6 fős csapatokba kellett verődni. Nos Vikivel nem alkottunk nélkülözhetetlen tagokat, tekintve, hogy kb. a kérdéseket sem értettük.:D Meg is állapítottuk, hogy ketten nagy szarban lettünk volna!!:D A kvíz után még maradtunk a bárban pár sörre, de éjfélkor bezártak sajnos. Kis sörkultúra…:) A legtöbb skót sör ’ale’ sör, sötétebb, mint a lager sörök, gazdagabb és dúsabb ízűek. Ittunk Edinburg Gold-t, Black Isle nevű sörből több félét is, és megkóstoltam a gyömbérsört is, ami nekem nagyon ízlett. Na jó, hát semmi sör íze nincsen, sima gyömbér, de alkoholos, sör erősségű. További sörös kérdésekkel Vikihez lehet fordulni, mert én csak ittam!:D
Másnap reggel megint útra keltünk, Isle of Skye nevű szigetre mentünk el. Ez észak-nyugaton található. Amíg ide felbuszoztunk, álomszép helyeken mentünk keresztül. Vagy is kicsit fura. Igazából nem is maga a táj az, ami annyira magával ragadó. Helyes-dombos táj, és bár havas a csúcsuk, annyira nem magasak, növényzete kicsit kopár, nem olyan zöld, mint mesélik, ami mondjuk valószínűleg a kemény télnek is köszönhető, ami idén Skóciát sújtotta. Még nem volt ideje a tájnak kizöldülni. Nagyon sok kis vízfolyás és vízesés van, mind a hegyekből zúdul le. A felföldön sok szép várat, kastélyt láttunk, és véres csaták helyszínét. Eljutottunk Isle of Skye-ra. Körbe mentünk a szigeten, itt is sok szépséget láttunk, sziklás partokat, dinó lábnyomokat, és végre kirándultunk is egyet. Na azért nem terheltük le magunkat nagyon.:D Mindössze egy óra séta volt az erdőben, de nagyon jól esett már a sok buszozás után. Este megint a Lochnessnél volt a szállásunk. Táncos mulatsággal fogadtak minket, elő zene és persze söööööööör!:D A bár sajnos megint korán bezárt, de volt, akinek így is sikerült nagyon berúgni!!:D Mi azért felelősségteljes utazók voltunk és végig gondoltuk, hogy másnap azért buszozni fogunk egész áldott nap. Reggel 9 körül indultunk útnak. Első utunk végre a Lochnesshez vezetett!!:) Mentünk egy kört a tó körül… azaz nem is tó, mert a ’loch’ szó azt jelenti, hogy ’body of water’. No de lényeg, hogy megnéztük és bár sajnos Nessy-vel nem találkoztunk, meg volt a varázsa.:) Voltunk egy folyónál is, aminek a partjain 2 klán lakott egykoron. Mindig harcban álltak egymással és az összecsapások során mindketten sok családtagjukat elveszítették. Amikor ezt már megelégelték, elmentek a faluban lakó öregasszonyhoz, hogy megkérdezzék, mit tegyenek, hogy véget vethessenek a harcnak. Az asszony tudta, hogy mindkét klánban van 1-1 fiatal, természetesen egy fiú, meg egy lány. Azt javasolta nekik, hogy küldjék el őket egy 1 hetes útra, hogy megismerjék egymást. Ha egymásba szeretnek, akkor összeházasodhatnak és a 2 klánból 1 lesz, véget vetve a harcnak. Mindkét klán beleegyezett, és útnak indították a fiatalokat. Mikor hazaértek, mindenki izgatottan várta, hogy mi történt az úton, és hogy egymásba szerettek-e. A kiruccanás jól sikerült és úgy döntöttek, hogy akkor lehet esküvő. Elkezdték szervezni és a nagy napon mindkét klán otthon készülődött. A vőlegény családja már a templomban volt, mikor a menyasszonyé még otthon ünnepelte, hogy végre vége lesz a harcoknak. Bele feledkeztek az italba és emiatt késtek az esküvőről. A vőlegény ideges lett, mert azt hitte felültette őt a lány és elkezdett törni, zúzni. A másik család észbe kapott, hogy késésben vannak, gyorsan a templomba indultak. Ahhoz, hogy oda érjenek át kellett kelni a folyón. Sajnos azonban a síkos köveken a menyasszony megcsúszott és elesett. Ennek következtében beütötte a fejét és megfejelt egy sziklát, ami kifordította a szemét. A család többi tagja előre sietett, hogy megnyugtassák a másik klánt, hogy minden rendben, csak elkéstek. Lehiggadt a vőlegény is és elkezdték az esküvőt. A lánynak bekötötték a szemét és a fátyol is eltakarta. Mikor azonban felfedte arcát, a fiú nagyon dühös lett, azt gondolta, hogy a bolondját járatják vele. Megint kitört a verekedés. A lány elment az öregasszonyhoz megint, hogy megkérdezze, mit tegyen. A néni azt mondta neki, hogy bizony az a folyó az övé és nem akár milyen folyó az, de varázserejű. Ha az fejét beleteszi a vízbe, akkor meggyógyulnak a sebei, a szeme is a helyére kerül és látni is fog. A lány nem hitte el, de a nénike mondta neki, hogy tegyen egy próbát, veszteni valója nincs. Beletette a fejét és láss csodát, tényleg meggyógyult. Visszaszaladt a fiúhoz, elmesélte neki, hogy mi is történt valójában, mind az esést, mind a gyógyulást és végre összeházasodtak, ezzel is megszüntetvén a klánok közötti harcokat. A 2 klán eggyé vált.:) Tehát, ez volt az a híres folyó, aminek a partján megálltunk.:) Kedv szerint arcot lehetett benne meríteni… mi inkább kihagytuk, anélkül is elég szépek vagyunk…igaz Viki?!:D
Edinburgh felé ismét láttunk pár helyszínt, ahol a Harry Potter egy részét forgatták, Stevie pedig elmesélt, hogy részegen hogy másztak be Hagrid kunyhójába.:D Reggel a biztonsági őr keltette fel őket, mert leültek bent még kártyázni, meg piálni és elaludtak. Végül nem lett bajuk belőle, mert mondták az őrnek, hogy hát bizony cimbora, melletted sétáltunk be, amíg te aludtál, így az elengedte őket.:D Aztán ismét hegyes-dombos tájon mentünk, amit Stevie egy kis skót duda muzsikával turbózott fel nekünk.:)Ezen a részen igazából nem is a táj szépsége ragadja magával az embert, hanem a hangulata. Szó, ami szó, engem teljesen meghatott a skótduda-táj kombó…:D De tényleg nem amiatt, hogy milyen festői. Csak úgy, ha belegondol az ember, hogy ez a nép is mennyit küzdött a fent maradásáért, a szabadságáért. Hogy békeidőben is mennyi harcot láttak azok a mezők és hegyek. Hogy mennyi vér folyhatott ott egykoron és mennyi ember veszthette ott életét. Tudom, sajnos a világon még nagyon sok ilyen hely van, de valahogy szerencsésnek éreztem magamat, hogy ezekre a földekre tehettem a lábamat, hogy láthattam ezeket a helyeket, hogy kicsit betekintést nyerhettem az életükbe és történelmükbe. Ez nyilván az idegenvezetőnknek is köszönhető, hisz ő is itt nőtt fel, sok történetet hallott és tényleg nagyon nagy átéléssel mesélt mindent nekünk.:) Bátran állíthatom, hogy az egyik legjobb döntés volt ezt az utat lefoglalni!! Nagyon szép helyeken jártunk, sok mindent hallottunk és láttunk, ahova amúgy nem jutottunk volna el egyéni szervezésben … megérte!:)
Este 7-8 körül értünk vissza Edinburghba. A szállást már korábban lefoglaltuk, ugyan abba a hostelbe, ahol korábban laktunk. Másnap végre nem kellett korán kelnünk, így kiterveltük, hogy elmegyünk sörözgetni… csak a változás kedvéért!:D Természetesen az új törzshelyünk felé vettük az irányt, útban voltunk a Shakespeare-be!:D Aznap este egy másik cimbora is csatlakozott hozzánk, egy angol srác, aki Pesten szállt meg nálunk és most Edinburghban él. Bennek hívják és egy igazi party animal!:D Csak néztük, ahogy nyeli a sört, nem tudtuk vele tartani a tempót!:D Az nap este sem mulattunk túl sokáig, mert csak a másnapunk volt arra, hogy megnézzünk mindent a városban. Ébredés után tettünk egy nagy sétát a belvárosban, megnéztük a várat, a Nemzeti Galériát, a város melletti dombon levő műemlékeket. Szerencsére nagyon szép napos időnk volt, a dombtetőről alig akaródzott lejönni, mindketten inkább a napon punnyadtunk volna…:) Azért így is pihengettünk egy kicsit, a vár körül egy nagyon szép park van, tele padokkal. Elmentünk a mellette levő temetőbe is, ott is tettünk egy kört. Estére megint partyt terveztünk, de csak könnyedet, mert másnap reggel indultunk Glasgowba. Azért, hogy ne kelljen túl sokat költenünk, már a hostelben bevertünk pár sört. Nagyon jó kis társalgó rész volt, kanapékkal, meg biliárddal. Lent nyüzsgött a többi vendég is, mert indultak kocsmatúrára. Mi ezt kihagytuk inkább, mert az nap is Bennel találkoztunk, illetve még egy volt hostel vendég is csatlakozott hozzánk, Martin. Találkahelyre lehet tippelni… Shakespeare!!!:D:D:D… És ugye ilyenkor van az, hogy ember tervez, Isten végez. Elég cudarra sikeredett az este, kegyetlenül bekarmoltunk mindannyian!:D Reggel 5 körül értünk haza, hát nem volt könnyű menet. Na a másnap reggel meg aztán még keményebb volt!!:D Megbeszéltük, hogy felkelünk reggel, h indulás előtt reggelizzünk, meg ilyesmi… hát esélytelen volt!!:D Én előbb felkeltem és úgy volt, hogy majd keltem Viktort. Lezuhanyoztam, de aztán arra jutottam, hogy a plusz egy óra alvás is életmentő lehet még!:D:D… Pakolás közben még néha eldőltem a földön, hogy rápihenjek az estére, Viki meg röhögött rajtam. Ő jobban járt… én másnapos voltam, ő még részeg!!:D:D:D Na ilyen jó állapotban indultunk el a buszhoz. Szerencsére túléltük az utat, egyben odaértünk. Nos első benyomásra nagyon nem tetszett Glasgow. És sajnos ez később sem változott meg. A hostelünk is elég dzsumbi volt. Tipikusan az a fajta, ahol az ember azt érzi, hogy na itt nem szívesen alszik és valószínűleg tisztább marad, ha nem használja azt a zuhanyt. Grrrrrr…nem volt jó! Lecuccolás után a recepciós elmondta, hogy mit érdemes megnézni és merre menjünk. A közelben volt egy nagy park, az egyetem, egy múzeum, botanikus kert. Az idő megint kegyes volt hozzánk, a friss levegő meg mindkettőnkre ráfért!!:D A botanikus kertbe nem mentünk el, és az egyetem épületét is csak messziről csodáltuk meg. Nos a múzeumra nem emlékszem, hogy mi volt a neve, de ilyen ’ mindent bele ’ hely volt. Egy részén festmények, aztán lentebb kitömött állatok, felettük repülők, mellettük meg egyiptomi cuccok.:D Azért nem volt rossz és maga az épület is nagyon különleges és szép volt. Glasgownak talán ez az egy része tetszett nekem. A park után keresztülsétálva a belvároson eljutottunk a katedrálishoz, ami mondjuk sajnos már zárva volt. Nagy előny, hogy a múzeumok többsége ingyenes, viszont délután 5 körül bezárnak. Este azért, hogy meglegyen a napi adag, elmentünk kajálni, meg egy bárba, de csak egy sörre. Ami azt illeti, mindketten eléggé meg voltunk zuhanva!:D Másnap reggel kicsekkoltunk és sajnos Viktorka már hazafelé vette az irányt.:(((( Nekem az utolsó pillanatig képlékeny volt a következő állomás. Elsődleges tervem az volt, hogy 26-án reggel Prestonba megyek, aztán Bristolba és utána London. Természetesen a tervem minden áldott nap változott.:D A prestoni ismerősöm sajnos még sem ért rá, és ezért úgy döntöttem, hogy inkább elmegyek valami nagyobb városba. Liverpool lett az új terv, de mint kiderült, oda nem megy busz se Glasgowból, se Edinburghból, a vonat pedig kb. 50-60 font lett volna. Ok… B terv!:D Megyek egyből Bristolba…na ott nem volt már szállás szombat estére, éééééés, természetesen oda sem ment busz!!:D…elkezdtem nézni az opciókat, hogy honnan megy busz Bristolba, mert akkor megyek oda először. Semmit nem találtam. Ok…C terv!:D Megyek egyből Londonba 26-án… oda ment busz, nem is volt drága. Okés, akkor nézzük a szállást. Szombat estére a legolcsóbb hostel kb. 25 font volt, 12 fős szobában…na mondom anyátok, akkor inkább megyek a híd alá!:D…Okéééés… D terv!!:D Végül arra jutottam, hogy az a legegyszerűbb, ha vissza megyek még 1 éjszakára Edinburghba, már csak azért is, mert az a város nagyon tetszett, meg ott volt kivel bulizni menni. Így is tettem, de szállást nem foglaltam, így érkezés után felkerekedtem a csomagjaimmal, hogy kerítsek valamit. Először elmentem abba a hostelbe, ahol már korábban laktunk. Sajnos ott nem volt hely, de korábbi sétáink alatt láttam, hogy ott az utcában még van másik hely is. Sokat nem kellett mászkálnom, a 2. helyen volt még 1 szabad ágy. Lepakoltam, lezuhanyoztam és mentem mászkálni, mert egy újabb napsütötte reggel virradt ránk.:) Még korábban Viktorral a dombról láttuk, hogy közel a városhoz van egy magasabb domb és mondtam is, hogy meg kéne mászni, mert biztos szép kilátás nyílik onnan, de aztán arra jutottunk, hogy messze van. Mikor ott voltunk, akkor végül is már megnéztünk minden helyet, amikről tudtuk, hogy látnivaló, ezért most csak úgy cél nélkül elindultam. Végigsétáltam azon az utcán, amelyiken laktam, és egyszer csak ott találtam magam a naaaaagy, messzi dombnál, ami nem is volt olyan messze.:D Ahogy elindultam, hogy megmásszam, észrevettem, hogy mögötte van egy még magasabb domb. Az lett az adott napi kihívásom.:) Megmásztam, és élveztem a kilátást.:) Lefelé jövet láttam, hogy van ott egy tó is, annál is mentem egy kört, aztán meg betértem a skót parlamentbe. No nem olyan, mint a mienk!!:D Teljesen modern épület, de majd erről is jönnek a fotók.:) Estére megint szerveztem programot, nem volt kedvem otthon ülni. Mielőtt elmentem otthonról, összepakoltam, mert másnap reggel 5kor indult a buszom Londonba. Összesen 2 busz ment Londonba aznap, 5kor és 11kor és persze a 11 órásra kétszer annyiba került a jegy. No nem kell mondanom, hogy inkább korán keltem!!:D
Nem találtam jobb útvonalat, így Bristol is kimaradt a tervből. Szállást csak 3 napra mertem foglalni, mert valami gagyi helyen nem akartam tölteni több mint 1 hetet. És hát ugye az ár sem volt mindegy. Kicsit stresszes volt ez a pár nap, mert még nem foglaltam szállást és így nem tudtam, hogy mennyi pénz fog erre elmenni és mennyit kell rá félre tennem. Plusz benne volt a pakliban, hogy ha nem találok jót a belvárosban, akkor kintebb kell mennem, és a közlekedés meg elég drága Londonban.
Reggel 5kor hagytam el Edinburghot és egy jó kis 10 órás buszút várt rám. Szerencsére nem ült mellettem senki, így az egész utat végig aludtam eldőlve a 2 széken. Nem volt rossz, de azért mire oda értem, kissé mozgásképtelenné váltam!:D Travel Joy Hostelbe foglaltam szállást, ami közel volt a busz pályaudvarhoz. Na hát relatív közel… kb. 30-40 percet ballagtam, mire odaértem.:P Kívülről tök jól nézett ki a hely, lent volt egy bár is, na a szoba már kevésbé volt okés… 12 fős, kicsit szutyok, meg a zuhanyzók is kicsit leéltek voltak és nem lehetett bezárni őket. No mind1, gondoltam 3 éjt kibírok itt, aztán meg majd elmászkálok nézni másikat. A recepciós elég rendes volt, adott egy térképet, meg bejelölgette, hogy mit érdemes megnézni. Bár ami azt illeti nem indult jól a beszélgetésünk… az útlevelem megtekintése után megkérdezte, hogy akkor te Ukrajnából jöttél?....húúúú…mondom nem annyira. Aztán elkezdi magyarázni, hogy mi hol van és mondja, hogy itt van a Big Ben, meg a Tower…és megkérdi, jó kis lekezelő stílusban, hogy hallottál te már ezekről,tudod mik ezek?...na mondom mazsola…ebbe lehet, hogy ne menjünk bele, mert esetleg én többet tudok a te városodról, mint te az enyémről…
A felemelő csevegés után elindultam, hogy felfedezzem Londont!:) Ami azt illeti, első benyomásra nem igazán tetszett… a rész, amin végig buszoztunk, az állomás, meg a hely, ahol laktam- Temze partján, kicsit ilyen iparibb környezetben… - na szóval amit láttam, az nem tetszett. Kb. 40 perc volt, mire besétáltam a belvárosba, a Parliament Square-re. Egy délután alatt megnéztem a Parlamentet, a Big Bent, a Westminster Abbey-t, a Trafalgar Square-t, a Piccadilly Circust és a Sohot. Utána leültem a Nemezti Galéria elé, és azon töprengtem, hogy na itt mi a f**zt fogok csinálni 1 hétig, ha 1 délután alatt majdnem mindent láttam??:D:D:D…Kicsit elkeseredtem, mert bár szépek voltak az épületek, meg a helyek, de nekem úgy nem volt meg a varázsa. Nem éreztem azt, mint mondjuk Rómában- ok, az megint a végletekhez tartozik, mert Róma az örök szerelmem!!:D Na de akkor is, nem volt olyan, húúúú, de mennyire jó, hogy itt vagyok érzésem. Este mikor visszamentem a hostelbe, a bárban egy jó pofa sör mellett elkezdtem olvasgatni az útikönyvemet, hogy legalább tudjam, mit lehet még megnézni. Kb. 2 oldalt sikerült elolvasnom, utána helyi arcokkal kezdtem el csevegni. Sajnos a bár itt is bezárt éjfélkor!!:D Itt is és Skóciában is ugyan az a módi, este 11 után már nem lehet alkoholt venni a boltokban-persze azért lehet találni;), éjfél körül bezárnak a bárok és utána csak klubbok vannak nyitva, ahova belépőt is kell fizetni. Másnap ráért az egyik ismerősöm, így vele találkoztam. Maurice a neve, lehet tippelni, honnan ismerem….igeeeeen. Nálunk szállt meg a hostelben!:D Szóval ő angol, londoni, és ígért nekem egy kis városnézést.:) Délután 2 körül találkoztunk, voltunk a Szent Pál Katedrálisban, a London Bridgen, sétáltunk a rakparton, átmentünk a Tower Bridgen, megnéztük a Towert, a Monumentumot, ahonnan a híres 1666-os nagy tűzvész indult. Egy pékségben tört ki a tűz, onnan indult el. A monumentum egy közeli téren áll és olyan magas, hogy ha ledöntenék, akkor pont a pékségnél lenne a csúcsa. Erről sokat mesélt az ismerősöm, Maurice, mert hogy tűzoltó.:) Már esteledett, mikor elmentünk a London Eye-hoz, ez amúgy egy óriáskerék, ahonnan szép kilátás nyílik Londonra. Megvettük a jegyeket és elmentük kajálni, de sajnos mire visszaértünk, addigra bezárt, így későbbre kellett halasztani. Sajnos Maurice dolgozott éjszaka, így este megint egyedül kellett sörbe fojtani a nem létező bánatomat!:D Na azért nem üldögéltem sokáig egyedül a bárban, olaszokba botlottam…:D Velük csevegtem még zárásig, aztán szunya megint. Kicsit így amúgy szar volt, hogy ennyire messze laktam, mert ha már haza értem, nem volt kedvem visszamászni a városba, meg a bárok ott is bezárnak éjfélkor…:S
Na jóóóó, azért az alvás is rámfért!:D Másnap megint bementem a Parlamenthez, szerettem a városnak azt a részét. Elsétáltam a Lovas Őrség Múzeumához, voltam a Szent James parkban- erről amúgy sok jót hallottam. Egyik este angolokkal iszogattam és mondta az egyik srác, hogy abban a parkban van egy csomó mókus, meg hatalmas pelikánok. A srác bevallotta, hogy ő iszonyatosan fél a madaraktól és mondta, hogy egyik nap ott sétált, ment át a hídon és egyszer csak ott állt előtte egy ilyen buzi nagy pelikán. Köpni-nyelni nem tudott… hátat fordított és elszaladt!:D Na mondom, látnom kell ezeket a rémeket!!:D Reggel sétáltam át a parkon, de éppen a Buckingham Palace-hoz tartottam, hogy megnézzem az őrség váltást, így nem álltam meg pelikánra vadászni.:) Fél12kor volt a váltás, kicsit előbb oda mentem, de már akkor is iszonyat tömeg volt az egész téren. A rendőrök lezárták az érintett utakat, hogy nehogy valaki rossz helyen álljon. Maga a váltás nem nagy szám, bemasírozik az egyik brigád, muzsikálnak, és kimasírozik a másik. Közben még befutnak a lovasok is, ők is futnak egy kört a téren. Sajnos abból semmit nem láttam, ami bent az udvaron történik. De kicsit vicces volt ez a zenélős rész, mintha a 2 csoport csatázott volna.:) Egy számot tolt az egyik brigád, utána egyet a másik. És ami a legviccesebb volt, az a zene. Számomra kicsit abszurd volt, h a Buckingham Palace udvarán a New York, New York című nótát húzzák.:D És utána is még toltak jó pár Frank Sinatra dalt. Annak ellenére, hogy fura volt egy kicsit, nagyon jó hangulatot teremtettek.:) Ez is amúgy egy olyan része volt a városnak, ahol kicsit jobban kezdett meghódítani London.:) Ahogy néztem a palotát, furcsa volt bele gondolni, hogy itt a királynő lakik.:) Meg ugye az egész város teljesen be van zsongva az esküvő miatt és ezen is eltöprengtem, hogy mennyire fura lehet annak a csajnak, hogy hercegnő lesz. Már mint hogy frankón az lesz…:D
Innen elsétáltam a Trafalgar Squarre, természetesen a parkon át, ezúttal már pelikán vadászatra készen.:D Meg is leltem őket, kint henyéltek a tó partján… hát tényleg iszonyat nagyooooook!!!:D A hím-vagy nem tudom madaraknál hogy hívják a fiút, majd Viki megmondja:D- tehát kinyújtott nyakkal kb. akkora, mint egy ember. Bazi nagyoooooook!!:D Mindenki ott fotózkodott velük, de csak óvatosan, egy szem mindig a madáron, amikor mozdult, akkor az ember elugrott onnan.:) Pedig biztos nem bántanak, mert egy bácsi meg odament és ott vakarászta a pelikán fejét. Trafalgar Squaren bementem a Nemzeti Galériába, ahol elvileg Van Gogh híres napraforgós képe is van. Én mondjuk ezt nem láttam, nem is mentem végig, mert ismét szép, napos idő volt kint, véteknek éreztem bent lenni. Gondoltam majd visszajövök, ha rossz idő lesz. Később elmentem még egy boltba, ahol lehetett utat foglalni a Stonehenge-hez. Ez is olyan, mint a skót felföld, ide sem nagyon lehet eljutni egyénileg. Viszonylag korán kellett haza mennem, mert másnaptól új hostelem volt. Eltelt az első helyen a 3 éj és találtam másikat, viszonylag jó áron, bár kicsit messzebb volt. Még mindig gyalogosként jártam az utamat, nem akartam metróra, meg buszra költeni. Maurice mondta is, hogy teljesen hülye vagyok, és oda adta az ő bérletét.:D A metróra és buszra lehet sima jegyet is venni, meg egy kártyát is, amit fel lehet tölteni kredittel és minden utazáskor lehúzza az ember adott számú kreditet. Na és ezt a kártyáját adta oda Maurice, hogy használjam. Mondtam neki, hogy nem kell, de akkor is ide adta. Nem használtam nagyon, csak mikor át kellett költöznöm, mert azért a nagy batyummal nem akartam egy órát gyalogolni… győzött a lustaság.:D Elmentem a buszpályaudvarig, mert onnan ment a metró az új szállásomhoz. Kicsit aggódtam, mert tényleg láttam a térképen is, hogy messze van és oda foglaltam mind a maradék 5 éjszakát. A városban sétálgatva nem találtam semmit, így neten foglaltam és sajnos arra nem volt érkezésem, hogy elmenjek megnézni. Na felpattantam a metróra és hát ismét kétségbe estem!!:D A metró már nem a föld alatt ment, és vörös téglafalak voltak a járat körül…na mondom remek, megint valami ilyen ipari részre jöttem…fasza… feljöttem a metróból és elállt a szavam!!:) Tök jó környék volt, tele bárokkal, éttermekkel, boltokkal. A másikkal ez is baj volt, hogy semmi nem volt a közelben. Youth Hostel nevű helyre foglaltam szállást, 6 fős szobába. Újabb hidegzuhany… kísért a múlt… beléptem a hostelbe és a recepción csupa arab ült. Mondom neeeeeeeee!:D:D:D:D:D Na de azért kellemes csalódás volt, teljesen rendesek voltak és segítőkészek… persze tegyük hozzá, hogy ebben az esetben én adtam nekik a pénzt, nem ők nekem!!:D Más volt a felállás…:P
Előbb értem oda, mint a becsekkolás, így csak lecuccoltam, aztán mentem az utamra. Earl’s Court nevű metró megállónál laktam, nagyon közel a Természettudományi Múzeumhoz. Sok jót hallottam róla, így gondoltam elmegyek, már csak azért is, mert a hosszú idő alatt először borús idő volt. Tényleg megérte elmenni! Maga az épület is nagyon szép és hát tényleg sok-sok szép látnivaló van ott! Az egész teljesen interaktív, mindent ki lehet próbálni, meg megtapogatni. Na jóóóóó, nem lehet meglovagolni a dinókat, meg ilyenek, de tényleg látványos.:) Sok gyerek csoportot elvisznek oda, és ott tartanak nekik tanórát. Ez tök jó, bár kicsit zajos volt a sok gyerkőc miatt, illetve nagy tömeg volt, pedig hétköznap délelőtt mentem… nálunk ilyenkor pangnak a múzeumok!!:)
Ahogy belépünk a helyre, egy hatalmas dinó csontváz fogad minket a terem közepén, körbe pedig különféle fosszíliák, csontvázak, tojások. Az első terem a dinoszauruszos volt. Ez a rész örvend a legnagyobb érdeklődésnek, alig lehetett lépni. Csontvázak vannak felállítva, képek, és sok-sok info róluk. Mit ettek, hol éltek, miért halhattak ki, stb. Volt emlős részleg, vízi állatok, kígyók, hüllők, kagylók és tengeri kütyük, csillagászati rész, Föld történet, környezetvédelem. 3-4 órát simán elmászkáltam ott, nagyon klassz volt, de a sok kitömött állat után megállapítottam, hogy azért az állatkertet jobban szeretem.:)
Délután sétáltam egy nagyot ismét, elmentem a Harrods-ba, hogy azt is lássam. Meg kell hogy mondjam, rosszul érintett ez a hely. Iszonyat csórónak éreztem magam, ahogy mászkáltam a Gucci, meg Armani pultok között!!!:D:D:D…kb. 10 perc után ki is jöttem.:P
Innen nem messze van a Hyde Park, elmentem oda is, mert nagyon sok kis móóóóókuska él ott!!:) Mentem át a parkon, pont egy hídon voltam. Megláttam egy mókust és elő akartam venni kekszet, hogy adjak neki.:P Látta, hogy a táskámban matatok és arra teljesen rápörgött, tudta, hogy valamit kapni fog.:D Odaszaladt és felmászott a lábamon.:))) Pont szoknya volt rajtam, hát majd beszartam annyira karmolta a lábamat és magyarul magyaráztam neki, hogy száááááállj már le öreeeeg, hát ez fáááj!!:D… Aztán amint kapott kaját, lemászott.:) De nagyon jó kis élményt volt.:P Este még elmentem az Abbey Roadra, hogy megörökítsem a híres-neves zebrát.:) Viszonylag messze van a belvárostól és hát ha már itt vagyok, gondoltam a double-deckerrel muszáj mennem egy kört.:) Szerencsém volt, kevesen voltak a buszon és így elfoglalhattam a fenti rész legelső üléseit, ahonnan remek a kilátás. Tényleg nagyon jó volt így végig menni az Oxford Streeten, nézni a sok nyüzsgő embert. És ami azt illeti, volt egy kis Harry Potter élményem.:) A 3. részben, mikor Harry a Kóbor Grimbusszal utazik és a busz kilapul, hogy átmenjen 2 autó között. Na és ahogy mentem a double-deckerrel, tényleg ilyen érzésem volt. Ahogy fent ül az ember, hatalmasnak érzi magát. Magasan vagy-mint tudhatjátok ez nekem elég szokatlan:D- és a busz is nagyon nagynak tűnik. És volt olyan rész, ahol nagyon kis pici hely volt 2 kocsi között és még is átfért a busz.:) Ez tudom, hogy most elég bután hangzik, de tényleg Potter hangulatom lett tőle!:D És hirtelen Potterből átcsapott minden Beatles-be, mert ott voltam az Abbey Roadnál.:) Nem én voltam az egyetlen ott, más is ott nyomult, egymást fotózgatták zebrán átkelés közben.:P Már sötétedett, csak pár fotót csináltam és utána visszamentem a belvárosba. Onnan pedig szépen haza sétáltam, szokás szerint át a parkon.:) A mókuska olyan mély nyomott hagyott bennem, hogy onnantól kezdve mindig mogyoróval a táskámban mászkáltam.:)
Ezen a napon viszonylag hamar nyugovóra tértem, mert másnap reggel mentem a Stonehenge-hez és mert még nem tudtam, hogy van társalgó rész a hostelben...:) Végül egy 3 úti célos kombót választottam. Reggel 9kor volt indulás a Victoria buszpályaudvarról. Első állomásunk Windsor volt. Az itt található kastély a világ legnagyobb és legöregebb rezidenciája, az uralkodói család ide szokott kiruccanni néha. Az egyik szárny tetején mindig van zászló, ez lehet a hagyományos brit zászló, illetve egy másik, ami sárgás színű. Ha a sárga zászló van kint, az azt jelzi, hogy a királynő éppen ott tartózkodik. Itt kb. 2 órát töltöttünk, és tekintve, hogy én a kastélyba nem mentem be, a városban mászkáltam. Otthonos szép kis város, takaros házakkal. Újabb érdekesség, hogy a kastélytól egy ösvény megy át az erdőn, egészen a lóverseny pályáig. Ez ugye itt nagyon népszerű. A második állomásunk végre a Stonehenge volt!!:) Itt sajnos csak 45 percet töltöttünk, amit én kicsit kevésnek tartottam. A bejáratnál mindenki kapott egy audioguide-t, ami szépen végig navigál az egész területen. Elmeséli a történetét a Stonehenge-nek, illetve azt, amit feltételeznek róla. Ebben van a varázsa, hogy sok mindent nem tudnak róla. Elsődleges nagy kérdés, hogy hogy kerültek ide ezek a kövek. Egy részüket a helytől kb. 70 km-re levő területről szállították ide, a többit pedig Wales-ből. Tekintve, hogy ezek a kövek kb. 5-6 tonnásak és akkor még nem ismerték a kereket és egyéb szállítási eszközt, a történelem egyik nagy rejtélye a Stonehenge. Kérdéses még az is, hogy hogyan építették fel, mert ugye van, hogy 2 kő tetején ott van egy harmadik, keresztbe fektetve. Feltételezések szerint emelvényeket építettek köré, és szintenként feljebb tolták a követ. És persze az is kérdés, hogy egyáltalán milyen funkciót töltött be ez az építmény. Feltehetőleg naptár volt, vagy valamilyen szertartáshoz használták, de mindenképpen a Nappal áll kapcsolatban, mert a nyári napfordulókor a két legnagyobb kő között megy le a nap. Ez amúgy már akkora ünnep lett, hogy ilyenkor szinte előre kell jegyet foglalni a Stonehenge-hez, teljes teltház van és itt buliznak ezek az elfajzott napimádók:)
Szerencsére itt is szép idő volt, csak iszonyatosan fújt a szél, de azért ki lehetett bírni. Ami viszont tényleg baj volt, hogy csak 45 percet voltunk itt. Ez annyira volt elég, hogy az ember meghallgassa az audio guide-t, de azt sem teljesen, körbe sétáljon kicsit feszített tempóban és csináljon pár képet. No de mindegy, legalább ezt is megnéztem.:)
Végső állomásunk Oxford volt. Most már értem, hogy miért lett a Harry Potterben a suli Roxfort.:) Itt volt egy 20-30 perces vezetett séta, és utána még kb. 1 órácska szabadidő. Újabb Potter érdekesség, Rowling néni sokat járt itt és akkor már tudta, hogy Harrynek szeretne valami sebhelyet, de nem tudta, hogy mit. És itt Oxfordban talált rá a villámra, mert a földön több kőbe ez van belevésve. Sajnos a híres-neves egyetemi épületbe nem mentünk el, csak a kollégiumokat néztük meg. Este 6-7 körül értünk vissza Londonba. Jó kis kirándulás volt, de kicsit szaladósra sikerült és azért lehetett volna jobb is szerintem.
Haza sétáltam, természetesen megint a parkon át mentem. A Hyde park nagyon megtetszett. Nagyon szimpatikus volt, hogy itt Londonban a lovak teljesen szívesen látottak.:) A Margitszigettel ellentétben itt nem futó pálya van, hanem lovagló pálya.:) Nem nagy szám, csak a park körül van egy homokos ösvény, és többször is láttam, hogy tartanak itt oktatást a gyerekeknek és hát azért meg van a varázsa, ha az ember London belvárosában lovagolhat.:)
A park után a megszokott ki utamon mentem haza, a Cromwell Road-on, ahol nagyon sok bolt van, itt található a Harrods is, a Természettudományi Múzeum, sőt, még Alfred Hitchkock egykori háza is ebben az utcában áll. Hazafelé már azon töprengtem, hogy azért csak kéne inni egy sört valahol…:) Sajnos nem voltam most elég bátor ahhoz, hogy betrappoljak egy kocsmába egymagamban, így arra jutottam, hogy veszek sört a boltban és a hostelben megiszogatom, mert megtudtam, hogy van társalgó rész is, ahol lehet kicsit szocializálódni. A szobámban 6-an voltunk ugye, egy csaj volt csak olyan, akivel lehetett dumálni, de ő meg munka keresésben volt Londonban és emiatt kicsit spórolós életet élt, vele nem nagyon lehetett elmenni bulizni. És vele meg is tárgyaltuk, hogy nem jó a szobánk, mindketten jobban örültünk volna, ha vegyes a szoba és nem csak lányok vannak bent, mert a fiúkkal jobban szót értünk mindketten.:) Na szóval leültem a társalgóba, ahol nem volt túl nagy élet, ott ültek páran, de tv-t néztek és akkor arra jutottam, hogy feltehetőleg londoni tartózkodásom legrosszabb estéje elé nézek. Ott ültem a söröcskémmel, beszélgetni nem nagyon akart senki és egy nyomorult ’Z’ kategóriás Steven Segal filmet néztünk…:D:D:D Na mondom, hát ez szép kis este lesz, lehet hogy még is csak el kéne mennem valami kocsmába. Aztán egyszer csak befutott a felmentő sereg, amikor kidobtam a sörös dobozt a konyhában, ott főzőcskézett egy fiú és vele elkezdtem dumálni… mondanom sem kell, hogy olasz volt!:D Aztán oda ült hozzánk egy spanyol is, meg még páran. A többiek kimentek kocsmázni, mi meg az olasszal, meg a spanyollal még ott maradtunk beszélgetni. Úgy volt, hogy a többiek után megyünk, de végül maradtunk a hostelben.
Pénteken megint Maurice-al találkoztam és sajnos éjjel megint dolgozott, így arra jutottunk, hogy reggel 10kor fussunk össze és kerekedjünk fel, hogy sok-sok mindent meg tudjunk nézni.:) Reggel egyből a London Eye-hoz mentünk, hogy nehogy lemaradjunk róla megint. Igazából annyira nem nagy szám… okés, tényleg szép a kilátás, de nem a legjobb helyen van, mert pl. a Tower Bridge nem is látszik róla.:( Pedig nekem az lett a kedvencem. No mindegy, azért jó volt erre is feljutni.:) Ha már erre jártunk, Maurice elvitt egy tűzoltó állomásra is!!:) Ő nem itt dolgozik, de így is beengedtek minket szétnézni. Sajnos az ügyletes brigáddal nem találkoztam…:D:D:D…egy srác beengedett minket, de utána ő is felment a többiekhez…a manóbaaaaa!!:D No mindegy, azért így is jó volt, megnézegettem az autókat, meg ki lettem okítva, hogy mit, mire használnak. A csövön sem csúsztam le végül, de azért így is életre szóló élmény volt egy tűzoltó állomáson héderelni.:P
Utána elballagtunk a London Dungeon- höz, ami tömlöc volt régen. Most igazából ilyen rémítős, ijesztgetős helyet rendeztek be. Pontosan nem is tudtam, hogy mi fog ott rám várni. Nos, egy laza sípcsonttöréssel kezdtünk kis híján, mert már a legelején annyira rémisztőek szeretnének lenni, hogy tök sötét van. És meg kell, hogy mondjam, ettől nem ijedtem meg, de sikerült mindennek neki menni és mindenbe belerúgni. :D Kezdeti nehézségek után elértük a pénztárat, ahol nagyon titokzatosan ’sok szerencsét’ kívánt a jegykezelő. Az első helyiségben megmutatnak egy-két régi kínzóeszközt és módszert. Biztos bennem van a hiba, de inkább vicces volt, mint ijesztő.:D Elértünk egy ajtóhoz, ami be volt csukva és ki volt rá írva, hogy ’Elveszettek labirintusa’, illetve, hogy várni kell a következő csoport indulásáig és hogy legyünk kedvesek ne érintsük majd meg a dekorációt és a színészeket. Na akkor el kezdtem kicsit parázni, hogy esetleg olyan lesz, hogy egy sima labirintus és majd ott ránk ugrálnak, meg nem tudom… na mondom, akkor tuti pofám fogom baszni, ha megijeszt.:D Kicsit vártunk és utána bevezetett minket a terembe egy banya… olyan boszorkány fizimiskával volt megáldva.:) Szépen, halkan elkezdte mondani, hogy mi vár majd ránk és néha ordított egyet, amitől persze mindenki beszart.:D Szerencsére csak az első 5-10 perc volt maga a labirintus. Na aaaaaaaz, kemény volt.:) Sima útvesztő volt, de olyan, hogy minden falon tükör volt. Örültem, hogy hamar kijutottunk, mert már kezdtem becsavarodni!!:) Most már pontosan nem emlékszem, h milyen sorrendben voltak a dolgok, de elmesélték Hasfelmetsző Jack történetét, Bloody Mary királynőjét, a nagy tűzvészt, Sweeny Todd-ot és még sok mást. Volt egy tök jó rész, hajóba kellett beülni és teljes sötétben mentünk. Néha kis lánccsörgés, meg sikoly… aztán éreztük, hogy megyünk felfelé. Mi pont a csónak elejében ültünk, na akkor már rejtettem is el a fényképezőgépem, nehogy megázzon szegény. Térültünk-fordultunk és egyszer csak elkezdtünk gyorsulni, lementünk a lejtőről, de a trükk és a váratlan dolog az volt benne, hogy hátrafelé mentünk. Vicces volt nagyon.:) Álltunk bíróság előtt is, ahol az egyik csajt meztelenül táncolással vádolták meg, egy srácot meg azzal, hogy egy lóval szexelt.:D 2 nagyon kis tréfás muki volt bent és jó dumát nyomtak. És persze a végére maradt a csattanó!:) Az utolsó teremben elmondta a csaj, hogy most jön az ítélet a tetteinkért. És hogy aki nem akarja, hogy fellógassák, az kimehet. És aztán az átjárónál ki is volt írva, hogy ítélet hirdetés jobbra, szabadság balra és külön volt egy tábla is, hogy aki szívbeteg meg ilyesmi, az menjen szépen ki… mondom neeeeeeeee!!:) Sajnos a szórólapjukon már láttam, hogy van valami szabadeséses móka, tudjátok, mint a vidámparkban. Mikor ott álltunk és már a többiek elkezdtek beülni, mondom én nem akarok zuhannnniiiiiii!:D…Aztán persze végül beültem én is, csak nem hagyom már ki, ha ott vagyok, gondoltam. Becsatoltak minket és elindultunk felfelé. Egyszer csak egy ítélő bizottsággal találtuk magunkat szemben. Felolvasták, hogy mit követtünk el, amiből egy szót nem értettem, mert arra koncentráltam, hogy mindjárt zuhanuuuunk!:D És akkor mondták, hogy az ítélet halááááál és estünk!!:D De egyből a mondat végén, nem nagyon volt idő felkészülni rá lelkiekben és természetesen a vaku is villant, meg lett örökítve a fejünk. Ahogy kimentünk, ott voltak a fotók kivetítve a monitorokra- persze meg lehetett vásárolni. Nos ezekre az arcokra nem akartunk emlékezni…:D Maurice tényleg megijedt, ő ilyen tátott szájjal, para arccal volt a képen, én meg mivel már nagyon számítottam rá, hogy mindjárt esünk, olyan kétségbe esett fejem volt, mint mikor valaki hányni készül, de retteg tőle, hogy na most mi lesz!:D Ezt leszámítva még egyszer hozták rám a frászt oda bent, pedig az csak annyi volt, hogy mentünk át egyik szobából, a másikba és egy bácsi oda szólt az ajtó mögül, hogy ’erre’… Nem bántam, hogy nem értett magyarul, mert szegénynek a kedves mamáját emlegettem és nem túl szép jelzőkkel!:D
Eme megrázó élmény után elmetróztunk Camden Town városrészbe. Itt hatalmas piac van, elvont üzletek és még annál is elvontabb arcok.:D Metálmanók, góttündérek, tarka hajú-fejű mosolygósnak kevéssé mondható fiatalok, marihuánától repkedő raszták és még sorolhatnám. És hát mondanom sem kell, hogy a városnak ezen része tetszett a legjobban.:) Teljesen színes volt, életteli, zajos és nem győztem merre kapkodni a fejem, annyi látnivaló volt itt. A pénz persze itt is motivál, 2003-ban felgyújtották a piacot, ’ismeretlen elkövetők’, mert újabb boltokat akartak ide építeni. Végül a piac megmaradt és tényleg sok fiatal jár ide, sok különleges ruhát és kacatot lehet itt venni és a környék tele van bárokkal, meg pubokkal. Hogy meg legyen a lelki békém, ittunk egy sört, majd elmentünk a Hyde Parkba mókust etetni.:D Este még kajáltunk egyet, utána meg sajnos Maurice-nak már mennie kellett dolgozni. A hostelbe tartva még betértem egy boltba, hogy vegyek pár sört, amit ismét a társalgóban terveztem elfogyasztani és nagyon reménykedtem, hogy nem Steven Segal fog rám várni, mikor belépek.:D Szerencsére ott voltak a többiek, a spanyol, meg az olasz cimbik, szóval nem unatkoztam, velük dumáltunk még késő estig, hajnalig.
Szombatra sok tervem volt, még el akartam menni a Regent’s Parkba és a British Múzeumba, de hát tudjátok hogy van ez… ember tervez…!:) Este mentünk bulizni Maurice-szal és időben vissza kellett érnem a hostelbe, hogy elkészüljek, de mondanom sem kell, hogy reggel nem igazán sikerült időben felkelni, szóval a 2 fent említett hely most kimaradt, de legalább van okom, hogy visszatérjek megint Londonba.:) Azért hogy ne otthon üljek egész nap, besétáltam a belvárosba, elballagtam a Oxford Street felé, és pont szembe találtam magam egy hatalmas játékbolttaaaaaaal!:) 5 emeletes és ha jól emlékszem Hayle’s a neve. Elmentem előtte és egyszer csak a lábam bement. Én tényleg nem akartam, de hát a lábam beballagott, így kénytelen voltam követni.:) Rengeteg féle társas, lufi, plüss állat, ilyen-olyan kislányos cuccok, babák, köröm festegetők, gyöngyfűzők és még sorolhatnám. Természetesen találtam egy sarkot, ahol én is elidőztem… Gyűrűk Ura és Potter részleg!:) Kardok, ékszerek, varázslósakk és az összes Potter szereplő varázspálcája. A legjobb az egészben nem is az volt, amit árultak, hanem ahogy a gyerekek odaszaladtak és bámultak mindent-ahogy én is.:) Álltam az egyik polcnál és hallottam, hogy egy anyuka mondja a kisgyerekének, hogy ’gyere ide, nézd mi van itt!’ Kisfiú oda szaladt a vitrinhez, amiben egy seprű volt, rátapadt és mondta, hogy ’aztaaaaaaa….ez egy Nimbus 2000-es’ !!:D Tisztára olyan volt, mint a filmben az Abszol úton.:P
Oxford Street után már haza felé vettem az irányt, természetesen ismét a parkon át, és még betértem a Harrodsba is. Jöttem- mentem, nézelődtem és ott ment el mellettem Mr. Bean!!!!:) Az igazi!!:) Először nem voltam benne biztos, hogy ő az, de aztán láttam, hogy az összes eladó összesúg mögötte, meg mutogatnak rá, szóval tényleg ő volt az!!:) Nem támadtam le aláírásért és fotózkodni, biztos nem örült volna neki, meg igazából én sosem voltam ilyen nyomulós. Az emlék így is szép és megmarad.:)
Este 10 körül találkoztunk Maurice-szal, először elmentünk néhány bárba, utána meg London legnagyobb klubja felé vettük az irányt. Fabric a neve, és híres-neves fellépők színesítik a programlistát. Elsősorban elektronikus és d’n’b zenére épül a repertoár, de mondtam, hogy ha már Londonban vagyok, akkor ezt is meg kell nézni. Igyekeztem kellő mennyiségű alkohollal rádolgozni a hangulatomra. Sajnos nem túl sok sikerrel…:D Akkor már közel 3 hete úton voltam, minden nap iszonyat sokat sétáltam, jöttem-mentem, söröztem. Maga a hely tényleg jó, hangulatos, sok-sok ember befér. Van lazulós-leülős rész is, és több tánctér. Ezen az estén nem volt senki nagyon híres fellépő, helyi DJ-k keverték a talpalávalót, és hiába pörgött mellettem egy elfuserált Duracell nyuszira hajazó, ’I love ECI’ pólós energiabomba, annyira nem sikerült felspanolni magamat erre a muzsikára. Még egy kis dárrenbézre eldudorogtam volna, de inkább techno-house muzsika szólt. Na azért így sem adtuk fel, hajnali 5-6 körül jöttünk el.:) Viszont kicsit ráfaragtunk, mert vasárnap lévén a metró csak reggel 7től járt. Életemben először kijelentettem, hogy kicsit szeretem a BKV-t!:D:D:D
Vasárnap sajnos már az utolsó napom volt.:( A változatosság kedvéért Maurice-szal találkoztam, mert botor módon megígérte, hogy el fog vinni motorozni és hát a kis csacsi nem is sejtette, hogy addig nem fogom elhagyni Londont, amíg be nem tartja!:D
Délután 2kor jött értem és elmentünk a Wembley-hez, hogy készítsek pár fotót, aztán voltam azon a tűzoltó állomáson is, ahol ő dolgozik, utána meg még pár fotó erejéig elmentünk a Chelsea stadionhoz is. Sajnos már későn értünk oda, így a Megastore zárva volt és persze a pályához sem lehetett bemenni- mondjuk oda valószínűleg amúgy sem engedtek volna be.:P
